Hasonlót a hasonlóval - Hétköznapi homeopátia

Hasonlót a hasonlóval – Hétköznapi homeopátia

A homeopátia az orvostudomány egyik ága, a nem hagyományos gyógymódok közé tartozó gyógyszeres terápia, amelynek gyökerei az ősidőkbe nyúlnak vissza. Ma ismét virágkorát éli ez a hatékony gyógymód, melynek alapelveit 1796-ban fogalmazta meg a híres német orvos-gyógyszerész, Dr. Samuel Hahnemann.

A homeopátia sajátosságai

Maga a homeopátia [0] kifejezés a görög homoíon=hasonló, pathosz=szenvedés szóösszetételből származik, a XIX. századi Magyarországon ezért még használták a hasonszervi gyógymód megjelölést.

Gyakorlati születési idejének az 1796-os évet tekinthetjük, mert a híres német orvos-gyógyszerész, dr. Samuel Hahnemann sok esztendei intenzív kutatómunka eredményeként ekkor jelentette meg összefoglaló közleményét az új terápiás rendszer alapelveiről. Ennek lényege a betegek hasonlósági elv szerinti kezelése. Similia similibus curentur (Hasonló a hasonló által gyógyíttatik), azaz a betegség olyan gyógyhatású anyag kis adagjával kezelendő, amely az egészséges egyénekben a gyógyítandó betegséghez hasonló tüneteket volt képes kiváltani.

A homeopátia sikeres művelésének három alappillére

1. Az egészséges egyéneken végzett gyógyszervizsgálat, gyógyszer- és betegségkép.

2. A hasonlósági szabály, a simile-elv következetes alkalmazása.
3. A sajátos gyógyszerelőállítás (potencírozás) és adagolás.

1. A homeopátiás gyógyszervizsgálat

Az egészséges egyéneken történő homeopátiás gyógyszervizsgálat az alapja a különböző gyógyanyagok terápiás alkalmazhatóságának. Hahnemann kínafakéreggel folytatott önkísérletek révén, majd később rokonai, tanítványai segítségével folytatott gyógyszervizsgálatok alapján szerzett értékes tapasztalatokat. A vizsgált anyagok hatásait, a fellépő tüneteket pontosan leírta, így jutott el a homeoterápia első alapelvéhez, az egészséges egyéneken végzett gyógyszervizsgálatokhoz.

Ma ez úgy folyik, hogy egészséges személyek (az ún. gyógyszervizsgálók) meghatározott időintervallumon keresztül kapnak számukra és a vizsgálatot irányító orvos számára is ismeretlen homeopátiás gyógyszert, majd ezt követően a fellépő állapotváltozások, tünetek (az ún. gyógyszervizsgálati tünetek) megfigyelése történik, míg a betegek másik csoportja hatóanyag nélküli "gyógyszert" (placebót) kap. Az eredmények összesítése után a gyógyszervizsgálatban nyert tünetek összességét gyógyszerképnek nevezzük.

A gyógyszerkép részét képezik a gyógyszervizsgálati eredményeken túl a vizsgált anyag farmakológiai és toxikológiai eredményei, valamint a betegek révén közvetlenül szerzett terápiás tapasztalatok is. A gyógyszerkép valójában egy adott homeopatikum hatásspektrumának teljes ismeretanyagát reprezentálja.

Egyszerű példaként a vöröshagyma (Allium cepa) gyógyszerképe említhető. A hagyma szeletelése közben rövid idő elteltével intenzív szem- és orrváladékozás kezdődik, amely égető fájdalommal és nagy mennyiségű, víztiszta szekrétum (váladék) termelődésével jár együtt. Ezek a tünetek rohamosan javulnak a szabad levegőn. Az ilyen tünetektől szenvedő beteg a hasonlósági szabály értelmében potenciált formában kapott Allium cepától fog gyógyulni, függetlenül attól, hogy ezen tünetek okozója a vöröshagyma volt vagy sem. Az említett példa természetesen meglehetősen leegyszerűsítő, más gyógyszereknél ennél lényegesen összetettebb tünettanról van szó. Napjainkra a homeopátia gyógyszerkincse óriási, a használatos gyógyszerek száma messze az ezres szám fölött található.

2. Hasonlósági szabály – simile-elv

A hasonlósági szabály értelmében a homeopátiában olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek egészséges emberekben a betegséghez hasonló tüneteket képesek kiváltani, és speciális (potencírozott) formában a hasonló tünetektől szenvedő betegekben gyógyulást eredményeznek.

A hasonlóság felismerésének feltételei egyrészről a gyógyszer teljes hatásának (a gyógyszerkép) ismerete, másrészről a betegség tüneteinek (a betegségképnek) a megismerése homeopata orvos által. A panaszok számbavétele – a betegségkép megismerése – nem más, mint a homeopátiás anamnézis, amely a beteg és az orvos közötti irányított információcsere eredménye. Ez felöleli a panaszok teljességét, azok lehetséges okait és befolyásolhatóságait (modalitásait) is. A fentiekből is kitűnhet, hogy a homeopátia individuális (azaz egyénre szabott) orvostudomány.

Mi alapján történik a homeopátiás szerválasztás?

A gyógyszer- és betegségkép minél nagyobb hasonlósága szerint, amely elvezet bennünket a Similéhez, a hasonló gyógyszerhez. Minél nagyobb a betegségkép és a gyógyszerkép hasonlósága, annál biztosabb a gyógyulás eredményessége (feltéve, ha a gyógyulás útjában álló akadályokat, például az antidotálást is sikerült elhárítani).Ha a beteg víztiszta folyós náthában szenved égető fájdalomérzet mellett, és a friss levegőn azonnali javulás következik be, akkor az Allium cepa (vöröshagyma) rendelkezik a leghasonlóbb gyógyszerképpel, vagyis ez a szer a Simile.

3. A homeopátiás gyógyszerelőállítás (potencírozás)

A gyógyszerkészítés alapanyagai:

• Ásványvilág (a gyógyszerek mintegy 20%-a ásványi eredetű): pl. kovasav (Acidum silicicum), vas (Ferrum metallicum), arany (Aurum metallicum) stb.
• Növényvilág (a gyógyszerek kb. 70%-a növényi eredetű): pl. hegyi árpika (Arnica montana), körömvirág (Calendula officinalis), sisakvirág (Aconitum napellus.) stb.
• Állatvilág (a gyógyszerek kb. 5%-a állati eredetű): pl. a tintahal festékanyaga (Sepia officinalis), méh- (Apis mellifica), kígyó- és pókmérgek, stb.

A homeoterápiában alkalmazott alapanyagok gyakran mérgezőek, ennélfogva erős hatással bírnak. A kiindulási anyagokat addig hígítják, szakaszosan addig dörzsölik el (ásványi elemek, fémek esetében), vagy addig rázzák össze (folyékony alapanyagokat), míg a betegségokozó hatás át nem fordul gyógyító erővé.

Monokomponensű és komplex gyógyszerek

A gyógyszerek egyik nagy csoportja a monokomponensű gyógyszer, amely egy kiindulási anyagból készül (például az Arnica montanából, hegyi árnikából; vagy a Gelsemium sempervirensből, vadjázminból).

A másik nagy gyógyszercsoport a komplex gyógyszerek csoportja (két vagy több összetevőből jönnek létre).

A monokomponensű gyógyszerek eredményes alkalmazásának feltétele a homeopátiás gyógyszertan kellő ismerete, ezért főleg homeopata [0] orvos segítségével alkalmazhatók sikeresen. A homeopátiás kombinációs gyógyszereket nagy terápiás tapasztalattal rendelkező orvosok állították össze. Ezáltal lehetővé válik az akadémiai orvostudományhoz hasonlóan a betegségcentrikus alkalmazás. A panaszok széles spektrumának lefedésével megkönnyítik a szerválasztást, és ehhez nem igényelnek részletes anamnézist; azokat a pontosan körülírható alkalmazási területek alapján egyszerűen alkalmazzák.

A homeopátia lehetőségei és határai

A homeopátia mindaddig sikerrel alkalmazható, amíg a szervezet öngyógyító képessége teljes, mivel működésének alapelve szerint inger- vagy regulációs terápiának tekinthető. Ezek alapján érthető, hogy nemcsak az embergyógyászatban, hanem az állatgyógyászatban is sikeresen alkalmazható.

A homeopátiás gyógyszerek alkalmazásakor figyelembe kell venni a homeopátia határait. Semmiképpen sem szabad a rendelt korábbi gyógyszert a kezelőorvos megkérdezése nélkül homeopátiás szerrel helyettesíteni. Hasonlóképpen orvoshoz kell fordulni, ha a homeopátiás szer alkalmazása ellenére a panaszok továbbra is fennállnak.

Minden patológiás zavar eredményes homeopátiás kezelésének legfontosabb előfeltétele most és a jövőben is a homeopátiás gyógyszerek következetes alkalmazása a hasonlóság törvénye alapján: Similia similibus curentur!

A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
http://www.vital.hu/themes/alter/hpatia1.htm